Oldal kiválasztása

November a kettősség hava

Szerző: nov 10, 2019Művészetterápia0 hozzászólás

“… Mert ahogy a szeretet megkoronáz, úgy fog megkeresztelni is,

Ahogyan kibontakoztatja életfádat, úgy fogja megnyesni is.

Ahogyan felemelkedik a magasba és gyönyörű ágait felemeli a Napba,

Úgy fog leszállni gyökereibe, hogy megrázza és a Földhöz kössön.”

Khalil Gibran: A próféta

 

A KETTŐSSÉG EREJE

Ebben az idézetben erőteljesen érezhető a kettősség és ugyanez a kettősség jelenik meg november havában mely a skorpióhoz csillagjegyhez köthető.  A hónap ünnepe a Mindenszentek és a Halottak napja. Ezzel egyértelműen megjelenik a halál és búcsúzás, a temetőkben felvillanó mécsesekkel a megújuló élet ígérete is. Az eredetileg pogány ünnepek elsorvasztására alakította ki ezt a két ünnepet a katolikus egyház. Az eredeti ünnep a halott lelkek eltávozását segítette a földi azaz a horizontális síkról a mennyei azaz vertikális síkra. Ebben megjelenik november hónap kettős üzenete: “Üdvözlöm a halált és engedem a földi élet múlását, mert hiszem, hogy a lélek örökkévaló és halhatatlan.”

Az ősz elején a természet még a színes, érett, néhol túlérett arcát mutatja. A fák lombkoronája narancspirosban izzik és rengeteg érett gyümölcs valamint mag van a természet bőségszarujában, a gazdagság mindenhol kézzelfogható. A bőség mellett megjelenik az elmúlás és az eltávolodás is. A levelek, a gyümölcsök és a magok lehullanak a fáról. Így az őszi hónapok az emberi lélekben a betakarítás, az elmúlás, az eltávolodás és a halál szimbólumait pendítik meg.

TRANSZFORMÁCIÓ

November az ősz kései hónapja. Ekkorra a bőség eltűnik, a gyümölcsök és a magok a földre hullanak vagy a kamrákba, raktárakba kerülnek. A levelek mind a fák alatt vannak, a lombkoronából avar lesz, színeit veszti és csöndes rothadásnak indul. Amíg szeptemberben még azzal foglalkoztunk, hogy mi az amit a nyár megérlelt nekem és mi az amit magammal viszek a kamrámba azaz belső önmagamba, addig a november már új érzéseket, gondolatokat hív. A nappalok rövidülnek, odakint a sötétség nő, a belső fény azonban felgyullad és növekszik. A külső belsővé válik. A nyári pezsgést és kiáramlást most a magunkba fordulás a belső fény figyelése váltja fel. A fák tetejéről lehulló lomb és magok szimbolizálják a vertikális összekapcsolódást. A tudat fénye összekapcsolódik a földdel, a tudattalan rétegekkel, a magok termőtalajhoz jutnak, a rothadó lombtakaró pedig táplálja azt. A szem számára csupán a színes levelek vesztesége, az orrnak pedig az avar rothadása érezhető, ezért erőteljesen hívja bennünk a halál, az elmúlás és az elbúcsúzás érzeteit, ugyanakkor nehezen észrevehetően ott vannak a magok, és azoknak a talajjal való összekapcsolódása az új élet reményét is felvillantja. Az elmúlás szükséges tehát az új élet kisarjadásához.  A magok, amik a növények kvintesszenciái, továbbörökítői. Ezzel analógiában látja az ember halhatatlannak az ő kvintesszenciáját, belső magját, a LELKÉT, melynek fejlődését a régi dolgok elengedése és átformálása táplálja. “A bomlás csodája” című BBC videó káprázatos képekkel mutatja be ezt a folyamatot.

SZELEKTÁLÁS ÉS TISZTÍTÁS 

Az emberi lélek szempontjából ez az időszak segíti az önmagunkba való leszállást ösztöneink, el nem fogadott tulajdonságaink, titkos vágyaink megismerését, melyeket eddig talán észre sem vettünk vagy elutasítottunk. Lehetővé teszi nehéz érzéseink, fel nem dolgozott veszteségeink újraélését és átdolgozását, kikönnyítését.  A csillagjegy, a skorpió egyszerre a halál és a megújuló élet szimbóluma is, mérge gyilkos, ugyanakkor meg tud válni kinőtt páncéljától, mindig újjászületik. Ezzel arra tanít minket, hogyan engedjük el azokat a dolgokat amelyek eddig talán meghatároztak minket, de már túlnőttünk rajtuk. Biztonságos dolog a régi, jól ismert szokásokba kapaszkodni, de ez visszahúz minket a fejlődéstől, új dolgok tanulásától, tapasztalásától, új érzésektől. Ahogyan a fák is levetik túlérett terméseiket és régi leveleiket, hogy újakat sarjasszanak tavasszal. Novemberben fontos tudatosan szelektálni környezetünkben, gondolatainkban, érzéseinkben, és ebben a rendrakásban megtalálhatjuk mindazt, ami számunkra fontos, ami a kincsünk, ami a legmélyebb valónk, a belső magunk, az esszenciánk. Ez a mag az amit ha elültetünk, újra egy egész fa tud kikelni belőle, hiszen ebben az egy sejtben összpontosul minden. 

A MÉLY ÉN

A mag szimbolizálja a mély ént. A természetben a leglátványosabbak a dió, a mogyoró és a gesztenyefa termései. Mindnek kemény vagy szúrós külső rétege van, mely jól védi az értékes belső magot. Végül mégis kénytelenek levetni ezt a védőburkot, hiszen csak ezek nélkül kezdhetnek a föld mélyén új életet. Az emberi lélek is levetheti ilyenkor a régi sémákat, amelyek eddig talán védték őt a sérülésektől, de már visszatartják a változástól,  megújulástól. Fontos ekkor számot vetnünk, nem csak a másokhoz kötődő veszteségeinkkel, hanem a saját túlérett részeinktől való megszabadulással és persze saját múlandóságunkkal is.  A magok később, a téli időszakban újra megjelennek a karácsonyfán az aranyozott dió formájában. Ez az a kincs, amit megérleltem és megtartottam magamnak, amit a régi vastag megközelíthetetlen héja helyett új, arany ruhába öltöztettem, felruháztam őt a tudat fényével. 

A MÉLYSÉG KINCSEI

A skorpió vizes elem és az esőzésekben is látható, hogy november hónaphoz erősen kötődik a víz eleme. Ez most nem a tavasszal megjelenő tiszta, hanem a sáros, mélyre húzó víz. Itt is felbukkan a mélységeink megtapasztalása. A víz ilyenkor nem szárad fel ahogy a tavaszi napsütésben, hanem lassan issza be a sáros föld egyre mélyebbre és mélyebbre. A víz, a sötétség és a föld is mind női szimbólumok valamint az őskáosz képei is. November mélyülése a sötétségbe fontos szakasz a fény megszületéséhez Karácsonykor. Ahhoz, hogy a fény megjelenhessen, sötétnek is lennie kell. Ahhoz hogy a legtisztább fény láthassam, a legnagyobb sötétséget is meg kell tapasztalnom. Ez a tapasztalás nem könnyű, de sok lehetőséget rejt magában.

 “A fájdalom csak annak a buroknak a felrepedése, amely magába zárja megértésedet.”

 Kahlil Gibran

A föld mélye, a tudattalan sötétsége kincseket rejt. A hónaphoz és a csillagjegyhez kapcsolódó bolygó a Plútó. Pluto azaz Hádész, az alvilág ura. De nemcsak az ura hanem tulajdonolja mindazt, ami a föld alatt van. Övé minden kincs, amit a föld rejt és megteremt mélységéből, ezért Pluto a leggazdagabb isten.  A sötétség, a fény nélküliség mindig a tudattalan tartalmakat hívja felszínre, és Carl Gustav Jung munkáiban is megtalálhatjuk, hogy a gyógyító szimbólumok születésének helye mindig a tudattalan sötétség. Ezek a gyógyító szimbólumok a tudattalan kincsei, melyeket a sötétségben megmerítkezve a felszínre hozhatunk. A merülésünk azonban legyen óvatos, ezek a mélyre húzó energiák sokszor destruktív hatással vannak a személyiségre, érezhetünk hiábavalóságot és valami mély szomorúságot. Ezért fontos néha a fény, a remény felé is fordítani a figyelmünket amikor a búcsúzás, elmúlás, elválás energiái támogatottak az időszak által. 

MIÉRT HASZNOS NEKEM A NOVEMBER?

A novemberi időszakot remekül lehet felhasználni meditációhoz, mélyüléshez, a tudattalan rétegek gyógyító erejének felszínre hozásához.  Figyelnünk kell arra is, hogy ne húzzuk magunkat túlságosan le a mélybe. A skorpióban, mint csillagjegyben megjelenik az önfeláldozás is, hogy háttérbe szorítja magát minden más dologgal szemben, hiszen önmagát is képes megmarni. Ez az önfeláldozás ne legyen túlzó. Ahogy már írtam, fordítsunk figyelmünket a mélységből a fény felé, gyújtsunk gyertyát és emlékezzünk nemcsak halottainkra hanem a velük együtt töltött szép emlékekre is, a nevetésekre, a nyaralásokra, a szeretet fényére. Amikor lehetőségünk van rá melegedjünk tábortűznél vagy kandallónál. Mikor épp nem magunkban mélyedünk, kapcsolódjunk valakihez, emlékezzünk együtt a nyári vagy a tavaszi boldog pillanatokra. Ez az együttlét, ez a fény felé fordulás segít minket átvészelni a nehéz időszakot, segít felemelni a fejünket a tudattalan mélységéből.  Ha már feljött valami a mélyből, azaz elindult a belső mozgás, megjelent bennem egy emlék, egy gyász, egy nehéz lelki tartalom, akkor induljunk el mi is! Mozogjunk! Amikor mozog bennem valami, fontos, hogy én is mozogjak vele. Tegyünk hosszú sétákat vagy menjünk el jógázni akkor is, ha esik az eső, és akkor is, ha úgy érezzük ebben a hűvös időben nincs is kedvünk kimenni. Ha már elindult a folyamat, engedjük és segítsük át magunkat rajta, tudatosan lépjünk ki belőle, induljunk el új utakon.  A hűvös idő miatt talán visszaesett a vízfogyasztásunk is, a skorpió vizes hónap, ezért fontos, hogy igyunk, hogy azok a tartalmak, amik megjelentek bennünk, amik felemelkedtek a sötétségből, átmosódhassanak rajtunk. Vegyünk gyertyafényes fürdőt vagy hallgassunk gyertyafénynél “csillogó” zenét. Kontrolláltan mélyüljünk és kitartással emelkedjünk fel belőle. A novemberben, skorpió havában az erő és kitartás is megvan, és ezért könnyedén merülhetünk és emelkedhetünk, ha ráérzünk a hullámra. Arra a hullámra amit a pocsolyában egy levél rezdít. A halál hulláma ez, de a víz éltető csillogása is ott van a hullámok peremén. 

Biztos kézzel vezetett és könnyed mélyülést kívánok, és azt, hogy onnan kincsekkel térjetek vissza, mely táplálja a lelketeket és tudatotokat ebben a sötét hónapban. 

november falevél kéz

Novemberi zene: Tomaso Albinoni: Adagio g-moll

Novemberi vers: Reményi Sándor: Mi mindig búcsúzunk

Novemberi mese: Világszép Vaszilisza

 

Felhasznált irodalom:  

Antalfai Márta: Alkotás és kibontakozás

Hamann, Brigitte: A tizenkét archetípus

Reinmann, Claus: Mély forrás

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kotán Niki

Kotán Niki

Üdvözöllek! Bízom benne, hogy a blogbejegyzéseimmel elgondolkodtatlak, megnevettetlek, bővíteni tudom az ismereteidet, vagy enyhíteni a fájdalmad.